4.fejezet

Nem bírom sokáig...

Már megint... A hátamon és a tarkómon folyik a víz.
Csak ülök az ágyam szélén és sírok. Persze halkan hogy Amy ne hallja.
Lemegyek a konyhába kávét főzni.
A konyhába menet megpillantottam a zongorát. Csak egy sima fekete zongora, mégis olyan sok emléket hordoz magával. Amikor kicsi voltam anya mindig zongorázott. Szerettem ahogy játszik. Olyan könnyeden és kecsesen mozogtam az újai. Odamegyek a zongorához és felhajtom. Könnyes szemekkel simítok végig a billentyűkön.
A kedvenc alkotásom Bachtól a Marchello. Anya meg is tanította hogy hogy kell eljátszani. A kotta a szobájában lesz.

Ezt nem hiszem el!!
Egyszerűen sehol nem találom. Az egész szobát átnéztem és csak az-az egy nincs meg. Van itt körübelül kétszáz kotta, de egyik sem az. Lefeküdtem az ágyba.
Megnyugszok.
Kilépek az ajtón és megpillantom Amyt. A zongora előtt ül.
Megpillantok egy papírt a kezében.

-Az mi?
-Egy kotta. - felemeli a papírt hogy megnézze mi a címe - Bach - Marcello. - nem értem.
-Hol találtad? - elcsuklik a hangom.
-Az emeletről jöttem le és megláttam a zongora lábánál. Le volt esve. -Elsírtam magam. Anyának mindig voltak tréfái.

Tudta hogy keresni fogom ha meghal. És tessék!
ANNYIRA HIÁNYZOL ANYA!

A konyhában ülünk néma csendben.

-Jól aludtál?
-Igen, köszi. És te? - Amy kedvesen mosolyog.
-Jól.. - eluralkodott rajtam a félelem. Amy észre vette.
-Jól vagy? - nem..
-Igen! - egy erőltetett mosoly.
-Miért hazudsz! - Amy kikel magából - Tudom hogy nem vagy jól! Látom! Fel sem hívsz! Nem beszélsz velem! Teljesen megváltoztál! Tudom milyen nehéz most neked. De meg sem engeded hogy segítség! Vagy hogy melletted legyek! Semmit nem mondasz! Soha! - sírok - Valami rosszat tettem? Haragszol vagy mi!?
-Nem! Nem haragszom. - csak nem akarlak elveszíteni! - Olyan... Nehéz. - NE MOND EL! - Sok minden jött egyszerre..
-Jaj, Kate! - Amy megölelt. El kell neki mondanom.
-Amy! - abba hagytam a sírást és felszívtam magam. Komolyan beszélnem kell vele. -  Amy! Van egy nagyon nagy titkom ami miatt nem nézek a szemedbe! Nem azért nem mondom el, mert nem bízok benned! Erről szó sincs! Verd ki már most a fejedből! Ígéretet tettem.. Ha elmondom nagyon nagy bajban leszek. Én húgom ként tekintek rád és biztonságban akarlak tudni! De remélem ezt megérted és nem haragszol meg rám. Nem szeretnélek elveszíteni téged sem. - elsírtam magam.. Őszinte voltam vele.. Részben...
-Am... Nem fogsz soha elveszíteni! Remélem persze majd egyszer elmondod mi is az a titok, de ha neked idő kell neked.. Akkor várok. - Amy megölelt. Ahoz képest elég megértő.. Sokkal jobban fogadta mint hittem.

Daniel ma is átjött. Jelen pillanatban is magához szorít. Ennyire látni lehet a gondterheltségemet vagy mi? Elegem van abból, hogy mindenki aggódik. Persze jól esik, de akkor is!
Ma már viszont tényleg el kell mennem enni, mert holnapra teljesen legyengülök.

-Aggódsz értem? - kérdezem Danielt.
-Igen! - válaszolja.
-Miért?
-Mert egyedül vagy ebben a nagy házban.
-Most is itt vagy!
-Az csak egy dolog! Minden este aggódva alszok el.. Aggódom hogy nem e törtek be hozzád vagy éppen erőszakoltak és öltek meg. Féltelek! - könnyek szöktek Daniel szemébe, de gyorsan el is tűntek.
-Jaj, te! - elmosolyodtam és megsimítottam az arcát. - Ez aranyos volt, de nem kell aggódnod! Rossz érzés tudni, hogy az ember egyedül van ez tény. Viszont tudok magamra vigyázni. Van riasztó a házban. Mindenhol. Ráadásul az ajtómat is kulcsra zárom ha nem alszik itt senki. - megpuszilom - De hogy meggyőződj arról, hogy biztonságban vagyok, ezért azt akarom hogy ma itt aludj. Velem! - elpirultam.
-Nagyom szívesen! - megcsókolt és a fenekembe markolt. Megharaptam a száját ami vérezni kezdett. Gyorsan abba hagytam és inkább megöleltem.  Mutató - újával felbiccentette az államat. - Amíg nem akarod, addig nem fogom. - megcsókolt.
-Rendben. - perverzen mosolyogtam. Tuti hogy kikészíteném az ágyban.
-Holnap jössz suliba?
-Mivel itt alszol muszáj leszek. - talán lefekszek vele ma.. De lehet várok. Nem tudom. Még eldöntöm. Amy a nappaliban van.  Beszéltem az anyukájával, hogy ma is itt alszik és holnap megyünk suliba. Az anyukája aggódott de megnyugtattam.
-Ha nem lenne itt Amy a konyhapulton basználak meg! - elég durván hangzik de tetszik az ötlet.
-Hamarabb elfáradnál mint én!
-Majd meglátjuk!
-Meddig nyaljátok még egymást!? - ordítja Amy - Elég unalmas itt egyedül! - elnevettük magunkat.
-Megyünk! - kiabáltam vissza. Kivettem a szekrényből egy csomag chipset és a nappaliba siettünk.
-Olyan szar ez a film! - mondja Daniel.
-Tudom.. - mondom unottan.
-Nektek mi bajotok? Egy régi klasszikus! Romantika és szerelem.. - Amy imádja az ilyen szar filmeket.. Nekem pedig hányingerem van az ilyenektől.
-Jaa.. Annyira romantikus, hogy mindjárt szivárvány hányok! - Daniel elnevette magát. - De komolyan!

*TÍZ PERCCEL KÉSŐBB*

-Kimegyek a mosdóba. - muszáj ennem..

Kimászok a Wc ablakán és az erdőbe megyek. Találok is pár turistát. Gyorsan kell végeznem velük. Felkészülni és rajt! Gyorsan a férfit majd a nőt.
Kajálás közben megjelenik egy bőrkabátos srác a távolban. Mire oda érek Ő eltűnik. Elég érdekes.

-Amy! - gyorsan vissza sietek a házba.
Megmosakodok és kisietek.

-Hol voltál ilyen sokáig? - kérdezi Amy - Lemaradtál a legjobb részről! - könnyes a szeme. Ki gondolta volna hogy elsírja magát a semmin. Ja, Én!
-Nagyon romantikus volt.. - gúnyolódik Daniel.
-Eltudom képzelni. - nevetek.
-Olyan szívtelenek vagytok! - Amy megsértődik.
-Nem, csak nem hiszek ezekben a ,,tündérmesékbe"! - pláne amióta vámpír vagyok.
-Olyan rideg a hangod. - mondja Daniel.
-Észre sem vettem. - elmosolygok. Néha magamon is meglepődök. Néztük tovább a filmet.

Amy végig sírta az egészet. Most már tudom mit jelent ,,érzékenynek" lenni. Viszont még mindig nem tudom felfogni hogy - hogy lehet sírni a semmin. Felfoghatatlan számomra. Kimentünk a konyhába.

-Ez mi? - Daniel elsimítja hajamat a vállamról. Véres maradt... Basszus!
-Festék.. - nem hiszi el.. felhúzza a szemöldökét.
-Milyen festék? - vér basszus..
-Nem tudom? - mosolygok. Összeráncolja a homlokát.
-Szórakozol? - Tényleg találj ki valami hazugságot!
-Na jó.. Mikor bent voltam a fürdőbe elkezdett folyni az orrom vére. Gondolom mikor lemostam akkor cseppenhetett a vállamra. - ezaz! Ez hihető.
-Festék mi? - sóhajt Daniel.
-Unatkozooook! - nyíg Amy a fülembe.
-Menjünk sétálni? - néha komolyan olyan mint egy ovis.

Daniellel kézen fogva sétáltunk. Valami nagyon tetszik benne. Talán a kisugárzása. Olyan magabiztos és kemény. Ezért vonzódok hozzá annyira. Nem szeretném elveszíteni.

-Daniel!
-Igen?
-Ne hagyj magamra! Rendben? - esdeklő a hangom.
-Nem foglak ne aggódj! - hallom Amy hangját. Valakivel veszekszik. Nagyom csúnyán káromkodik. Gyorsan oda sietünk.
-Még hogy nem direkt volt? Tudod hogy mi nem volt direkt? Az hogy anyád teherbe esett! Na az nem volt direkt!
-Mi a fasz folyik itt? - ordítom el magam.
-Ez a ribanc direkt leöntött jégkásával!
-Dalia? - az iskola ribanca.. Mindig kibaszott velünk valamilyen féle-fajta módon.

* Kate! - szól rám anya - Most azonnal menj és ülj be a kocsiba!
-De anya! Nem én kezdtem!
-De! Te voltál az!
-Ne hazudj!
-Nem mondanám ha nem így lenne! - Dalia sír. Anya elfordul Dalia pedig kinyújtja a nyelvét.

Anya hazafelé menet kioktat a helyes viselkedésről.....*

-Tanítsd meg a barátnődet hogy, hogyan kell az utcán közlekedni! - gúnyos a hangja.
-Kurvára tudom hogy kell ,,közlekedni"! Az út másik felén mentem mikor direkt leöntöttél te ribanc!
-Dalia! Húzz a picsába! Mindig baszogatsz minket! Felejts el engem is és Amyt is! - elindultunk még mielőtt Dalia mondhatott volna bármit is. Láttam nagyon ideges volt.
-Daniel! - Dalia megfogta Daniel kezét. - Gyere! Megyünk vásárolni. - Daniel a szemembe nézett.
-Nem megyek veled sehova! Azt hiszed, hogy valami kutya vagyok akit ugráltathatsz!? Mert közlöm hogy nem! - elmentünk.
-Még mindig az enyém vagy Daniel! - ordítja Dalia. - Még mindig!

Most nagyon elgondolkodtam azon, hogy a hét folyamán megölöm.. De az túl feltűnő lenne ha ő eltűnne.
Milyen kár...

Amikor vissza értünk a házba....

Sziasztok!
Az utóbbi időben tudom nem jelentkeztem és nagyon sajnálom!!

Elhoztam a következő részt.
Remélem tetszett! ;)
További szép estét! :)