8.fejezet

,,Játék"

Néha azt hinné az ember, hogy az életet csak élni kell és semmi mást nem csinálni vele. Kihasználni minden percet és pillanatot. Ápolni és figyelni a kapcsolatainkra. A barátainkat nem cserben hagyni. Én jelenleg az utóbbit csinálom. Nagyon rég nem beszéltem Amy-vel. Nem szeretném kockáztatni az életét, mégis kibaszottul hiányzik.

-Valami baj van? - kérdezi Marco miután visszaugrasztottam a vállam a helyére.
-Nem nincs csak máshol járnak a gondolataim.
-Vettem észre. A reflexed lassú, nem figyelsz a mozdulataidra. Lényegében szarsz bele.
-Tudom..
-Ha az ellenséged ezt észreveszi kihasználja a gyengeséged és megöl. Ott üt ahol a legjobban fáj!
-Tudom! - förmedek rá. - De mivel nem tehetem ki a lábam a lakásból, ezért ezt sem fogom tudni megoldani.
-Most viccelsz? - horkant fel gúnyosan Marco. - Tegnap este is kiszöktél. Azt hitted nem látlak mi? - mérges lettem és rátámadtam. - Ó, milyen heves természetű valaki. - gúnyolódik. - De a problémáit nem képes megoldani. - letepertem a földre és a kezem szorosan a torkára tapadt.
-Ne merészelj többet ilyet mondani! - Marco a pofámba vigyorgott.
-Miért ne?
-Mert nem ez lesz legközelebb a reakcóm.
-Most kíváncsivá tettél Kis csillag!
-Csak ne legyél annyira kíváncsi. - felálltam és a házba indultam.

Daniel a konyhában ült és teát csinált.

-Jól szórakoztál Marcoval? - kérdezte gúnyosan.
-Igen. - válaszoltam elégedetten. Elegem van a féltékenykedéséből.
-Na, ennek örülök.
-Én is. - elnevettem magam. - Figyelj Daniel... 

-Igen?

-Nagyon fog fájni?

-Micsoda?

-Háát... Elveszíteni mindenkit.. Mármint.. Amyt.

-Nem is az fog fájni hogy elveszíted, hanem az hogy hogyan. Végignézni a legjobb barátod halálát úgy, hogy nem tehetsz ellene semmit. A világ legrosszabb érzése. - elsírtam magam és elmentem.

A suliba siettem. Szünet van és Amy megint bajban van. Istenem! Miért nem tudja figyelmen kívül hagyni a gyíkokat? 

-Charli!. - kacagtam fel gonoszan. - Rég láttalak. - Charlie lassan megfordult. Amy a földön feküdt. A fejem félre billentettem. - Úgy látom nagyon rossz dolgot csináltál.. Ideje bemenni az Igazgatóhoz. 

Olyan erővel ütöttem meg Charlit hogy a falba csapódott, majd a téglákkal együtt leesett róla. Leguggoltam hozzá.

-Mondtam hogy hagyd békén a nyomikat. - suttogtam a fülébe.

-Tudom mi vagy! - nyögte gonosz vigyorral. - Anyád is tudta. - Charli fejét hatalmas erővel vágtam a földhöz. Már-már azt hittem szétloccsan, de nem.. 

Amyvel a karomban jöttem haza. Kiderült hogy egy enyhe agyrázkódása lett, de semmi komoly. Most az ágyamban fekszik. 

Jasonnel már megvolt a napi veszekedés.. De most igaza volt. Vagyis lett volna ha nem derül ki, hogy Charlie egy ,,kém". 

-Akkor több kárt is tehettem volna benne. - motyogtam bosszúsan.

-Elég! - fortyogott Jason. - Tudod milyen nehéz elintézni hogy ne emlékezzen erre senki? Rengeteg energiám megy cserbe emiatt a ,,kis" hiba miatt. Elhiszem hogy nem akarod elveszíteni de...

-Jason.. Igazad van.. - és elmentem. Bezárkóztam a fürdőszobába és sírni kezdtem. A karomat megharaptam hogy kivéreztessem magam. Nem is értem hogy jutott ilyen az eszembe.. Hisz azonnal beforr a sebem. Daniel kilépett a zuhanyfüggöny mögül. 

-Hazudtál! - mondja.

-Daniel az isteni! - kapkodtam levegő után. - Jó.. Nem pisilni jöttem..

-Nem az hanem a múltkori. Amikor elmondtad hogy mire gondolnak az emberek a haláluk előtt. A ,,legjobb/legkedvesebb" emlékeikre. De te nem.

Nem tudtam megszólalni. Nem amiatt amit mondott, hanem mert elgondolkodtam azon, hogy vajon mindig utánam jön e a fürdőbe ellenőrizni. Érdekes. Kopogtak az ajtón.

-Egy pillanat! - szóltam.
-Igazam van! - dőlt belőle a büszkeség.
-Nem. Azon gondolkodtam hogy vajon akkor is figyelsz-e amikor pisilni jövök. - Daniel abba hagyta a kacagást és kinyitotta maga előtt az ajtót.
-Parancsolj! - megcsókoltam és kimentem.

Kiderült hogy Marco kopogtatott az ajtón viccből...

-Ha-ha nagyon jó vicc volt. - gúnyolódtam.

Daniel ma nagyon szexi. Nem bírok betelni a látvánnyal. Legszívesebben letépném róla a fekete pólóját. Majd lassan kikapcsolnám az övét és simogatni kezdeném a hatalmas szerszámát. Nézném ahogy teljese felizgul és lassan szétcipzároznám a nadrágját. Lassan míg bele nem őrül annyira, hogy az ölébe kapjon és..

-Kate? Minden oké? - kérdezte Jason.

-Igen! - kaptam észbe.. Annyira ciki.. A saját barátom! Bármikor leteperhetném és szexelhetnénk. De lassan egy hete hogy nem történt semmi. Vagy több..
-Biztos? - húzta fel a szemöldökét.
-Mondom! - elmosolyodtam. - Daniel merre van?
-Most ment fel a szobába.
-Köszi! Mindjárt jövök. - felrohantam az emeletre.

Valami nem oké. Nagyon furcsa szag csapta meg az orrom. Egy női parfüm.. Berontottam szobába. Daniel egy nővel verekedett.

-Doki? - lefagytam.
-Á, Kate! Örülök hogy látlak! Kezet fognék veled de le vagyok foglalva. - Daniel reménytelenül rám nézett.Daniel eltörte a Doki nyakát.
-Túl hamar jöttél fel. - mondja gúnyosan Daniel.
-Ezt hogy érted?
-Hamarabb nem tudtál volna jönni?
-Miért? Egyedül nem bírtál el vele vagy mi? Mert úgy látom nagyon jól boldogultál!
-Nem akartam bántani.. Ő támadt rám. Azt hitte te vagyok. Ha nem vagy begerjedve rám, akkor ez nem így végződött volna!
-Ezzel azt akarod mondani hogy nem tudtam volna megvédeni magam és meghaltam volna? Ennyire életképtelennek ítélsz? Ennyire semmibe veszel? Szerencsétlennek titulálsz mert nem vagyok még olyan jó mint te, vagy Jason? - nagyon ideges és szomorú lettem.
-Én ezt egy szóval sem mondtam!! Nem! Ha én lennék a tanárod akkor nem aggódnék!
-Á, most kibújt a szög a zsákból! Tudtam hogy ez a bajod.. - gonoszan felkacagtam. Daniel az arcomba állt.
-Azt hiszed játszhatsz velem mint egy zongorával? Kedvedre ütlegeled a billentyűzetet ha úgy tartja kedved mi?
-Nem ezt mondtam..
-Mától én vagyok a tanárod és megtanulod mia az a játék. Azt hiszem egy hétig még kínozlak..
-Azt hiszed annyira fontos nekem a szexualitás??
-Miért nem? - szexin rám mosolygott.
-Talán. De engem nem tudsz ezzel befolyásolni?
-Talán. - a fülemhez hajolt.- Szereted látni ahogy szenvedek igaz? - és lement.

Igazából nem nagyon látni rajta hogy szenved. Talán a dührohamaiból lehet észrevenni. Sokkal gyorsabban fellehet bosszantani. -Jaj, a kis huncut ki van éhezve! -és beleharaptam a számba.
Kimentem az erdőbe sétálni.
Csörög a telefonom.. Jason az.

-Igen Jason?
-Amy felkelt.
-Két perc és ott vagyok.

Amint megpillantottam Amyt, könnybe lábadt a szemem. A karjaimba borult.

-Azt hittem haragszol rám! - zokogott. - Nagyon hiányoztál!
-Te is nekem Amy! Sajnálom! - Amy felnevetett.
-Charli jól van?
-Igen.. Sikerült elmenekülnie.. - Jason bosszúsan rám nézett. - Amy! - abbahagyta a sírást és a konyhába ment. - El kell mondanom valamit..
-Tudom! - nevetett. - Már vagy két hete. - elsírtam magam.
-Daniel  vagy Jason?
-Egyik sem. Magamtól jöttem rá. Vagyis láttalak enni. A z erdőben voltam..
-Akkor te voltál az. - nevettem. - Tudtam hogy ismerős az illat.
-Miért nem mondtad el?
-Azt hittem elveszítelek és kétségbe estem.
-Hinni tudod hol kell?!
-Tudom. - elnevettük magunkat.
-A sulival mi lesz?
-Kénytelen leszek befejezni.
-Daniel tudja?
-Én is vámpír vagyok! - szólalt meg Amy mögül.
-Daniel baszdmeg! - Amy felugrott ijedtében. - Ki gondolta volna... Attól még komolyan gondoltam azt amit mondtam neked a múltkor! - fenyegedte meg Danielt.
-Tudom. Amiatt nem kell aggódnod. Szeretem ezt a majmot! - odajött hozzám és megcsókolt. -Sajnálom! - suttogta.
-Ugyan! - Amy felé fordultam. - Megbocsájtasz egy pillanatra?
-Persze! - mosolygott perverzen Amy.

Daniel és én felmentünk a szobába.

-Jason!
-Igen Amy?
-Köszönöm! - megcsókoltam Jasont.
-Mikor mondjuk meg neki?
-Nem most. Majd idővel. Addig is lenne szíves elkísérni enni?
-Természetesen hölgyem! Szarvas vagy inkább nyúl vérre szomjazik?
-Nem is tudom. Talán szarvas.