1.rész

A vér íze

Lassan 1 éve lesz, hogy belém fecskendezték a génmanipulált vérsejtet. Azóta megállás nélkül keresem az előző alanyt, de sehol nem találtam.
Ezeket a dolgokat magamban kell tartani, mert ha bárki megtudja, akkor halál fia vagyok. Amy-nek sem mondtam még el. Nem tudom hogyan reagálna ha megtudná, hogy egy vámpír vagyok. Ha megtudná miket tettem átváltozásom után...

*VISSZAEMLÉKEZÉS*

Mindenhol ez a mennyei illat. A legfenségesebb hallani, ahogy az emberek ereiben hogyan áramlik a vér. Ha nem eszek hamarosan elvesztem az erőmet és meghalok.
Este szokásomhoz híven megint nem aludtam, így elmentem sétálni.
Az egyik sikátorból egy lányt hallottam sikítani. Odaszaladtam amilyen gyorsan csak tudtam.

-Segítség! - kiabálta sírva a lány, miközben megpróbálták levetkőztetni.
-Eresszétek el! - parancsoltam rájuk!
-Srácok! Nézzétek milyen kis csinoska. - egy szempillantás alatt megragadtam a nyakát.

Hirtelen egy bicskát húzott ki a zsebéből, de én a nyakába haraptam és elkezdtem kiszívni belőle a vért. Miután megöltem mindenkit a lányra néztem.

-Köszönöm! - azután a lányt is megöltem.
-Nincs mit!

,,Még több kell!!" gondoltam magamban. Meghallottam három srác hangját. Gyorsan eltűntem és végignéztem, ahogy megtalálják a hullákat. Elég muris volt.

-Mi végezhetett velük? - kérdezte az egyikük.
-Biztos egy vámpír! - összeráncoltam a szemöldököm, ők pedig nevetni kezdtek.
-Kiszívom a véred! - poénkodott az egyikük.
-Elég aranyosak vagytok! - megálltam a hátuk mögött mosolyogva. Ami azt illeti elég jól néztek ki. Odasétáltam az egyikhez és megcsókoltam. - Vámpírok nem léteznek igaz? - kuncogtam egyet és megöltem. A másik sráchoz is odamentem. - Kiszívom a vérd! - kacsintottam egyet, megcsókoltam és vele is végeztem. Feljebb emeltem a srácot és alaposan megnéztem az arcát. - Milyen kár érted.. - Ledobtam a földre.

*Visszaemlékezés vége*

Milyen kis vad voltam. Elmosolyodtam magamon. Ezután a holttesteket másnap megtalálták. Még az újságokban is benne volt. Akkoriban elég sok embert öltem meg. Mostanra már ez változott. Úgymond ,,vega" lettem. A szarvas vére a legízletesebb. Hmmm. Összefolyt a nyál a számba.

-Kate! Itt van Amy! - kiabál anya.
-Megyek! - kiabáltam vissza. Gyorsan leszaladtam. - Szia Amy! - megöleltem.
-Szia! Milyen jól nézel ki ma! - ,,Szarvasvér pls.." gondoltam magamban.
-Köszi! Te is nagyon csinos vagy ma. Elmentünk anya!
-Vigyázzatok magatokra!
-Oké. Majd jövök. - bezártam az ajtót és elindultunk a suliba.

Első órám matek.
Bementem a terembe és mindenki tanult. Csak nem dolgozat?

-Jessica! - szóltam az előttem ülő lánynak.
-Igen?
-Dolgozatot írunk?
-Igen! Nagydolgozat lesz most. - basszus.
-Köszi. - mosolyogtam. Gyorsan átlapoztam a könyvet.
-Mindenki tegye el a füzetet és a könyvet! - bejött Mr.Jonson. Elpakoltunk.

Mr.Jonson kiosztotta a teszteket. Én voltam a leggyorsabb.

-Kész? - kérdezte a tanár.
-Igen. - intett az újával hogy vigyem ki neki. Letettem az asztalra és vissza indultam a padomhoz.
-Maradj itt! - a tanár felvette a szemüvegét és elkezdte kijavítani a dolgozatot. - Gratulálok! - mondja elégedetten és ideadja a dolgozatom. Ötös lett. - Elmehetsz ha gondolod.
-Rendben, köszönöm. - felkaptam a táskám és kimentem a teremből.

Egyenesen a lánymosdóba mentem. Belenéztem a tükörbe. Nem szeretek a suliban lenni, mert a sok embertől kijön az ér a nyakamon. Ezért mindig sálat kell viselnem. Ráadásul az orrom is megfájdul néha a szagoktól. Levettem a sálat és megnéztem a nyakam. Lila. Elmondhatom hogy lila színű a nyakam.

Csengettek. Gyorsan felvettem vissza a sálat és elindultam az udvar felé. Szívnom kell egy kis levegőt, mert megőrülök. Kimentem a focipályához és leültem a lelátóra. A csapat épp edzett, ami azt jelenti, hogy itt van Daniel is. Még mindig nagyon jó pasi. Épp levette a sisakot és rám nézett. Belenézett a szemembe és elmosolyodott. Felvettem a táskám és zavaromban elmentem. A szekrényem felé tartottam, mikor Amyt megpillantottam a folyosón, ahogy éppen egy elsős gyereket próbál megvédeni a nagyokkal szemben. Már megint balhézik. Charli majdnem megütötte Amyt mikor megfogtam a kezét.

-Megütöttél volna egy lányt? - húztam fel a szemöldököm.
-Ne avatkozz bele te szuka! - Charlit pofon vágtam. A nagy zsíros arcán ottmaradt a kezem nyoma.
-Takarodj az órádra még szépen mondom! - Charli megijedt mikor rám nézett. Biztos megint megváltozott a szemem színe. Megnyugodtam és megfordultam.
-Köszönöm! - hirtelen eszembe jutott az a bizonyos emlékkép.
-Nem kell megköszönnöd! Meg kell tanulnod megvédeni magad! Jössz Amy?
-Persze! Vigyázz magadra! - mosolyog Amy az elsős srácra. Elindultam. - Miért kell ilyen keménynek lenned!?
-Te meg miért keveredsz mindig bajba? - húztam fel a szemöldököm.
-Mert nem szeretem ha a gyengébbeket bántják!
-Reménytelen vagy! - csóváltam a fejem. Kinyitottam a szekrényemet és kivettem a könyveimet.
-A lelátón voltál?
-Igen. Kimentem levegőzni. Ott volt Daniel is. - elmosolyodtam.
-Óóóh.. Daniel.. Még mindig tetszik, igaz?
-De mindegy. - meghúztam a vállam. - Esélytelen. Milyen óra lesz?
-Történelem. - sóhajtottunk egyet Amy-vel.
-Akkor éljük túl valahogy. - elnevettem magam.

....

Hazafelé tartottam, mikor hirtelen megállt mellettem egy fekete autó. Én nem foglalkoztam vele így tovább sétáltam. Az autóból kiszállt egy ismerős nő.

-Doktor? - meglepődtem.
-Kate! Milyen véletlen.
-A francokat véletlen! - ráncoltam a szemöldököm.
-Na jó igaz is. Azért jöttem, hogy megkérjelek gyere velem. Megszeretnélek vizsgálni.
-Akkor keressen valaki mást, mert én biztos nem megyek magával.
-Akkor erőszakkal foglak elvinni! - mosolyog gonoszan és elővesz egy fegyvert. - Egy kis nyugtatóval biztos meggyőzlek. - rám lőtt.
A második lövést nem kerültem ki. Úgy tettem mintha elájultam volna. A doktor odahajolt felém én pedig lerántottam a földre és ráültem. - Mégis hogy?
-Kis butus. - mosolyogtam. - Vámpír vagyok! Ezek a szerek nem hatnak rám, hisz lényegében nincs szervezetem. Azt hittem, ezt tudja Doktor.
-Mégis mit akarsz velem tenni?
-Hmmm.. Jó kérdés. Lehet hogy most rögtön megöllek, de lehet az is hogy megkínozlak. Nem tudom. Nehéz eldönteni. Egyenlőre legyen elég annyi, hogy biztos kezekben vagy! - a nyakába lőttem egy nyugtatót és az erdő közepén lévő házamba vittem.

Lefektettem az asztalra fehérneműben, megkötözve.
Elmegyek enni. Mire vissza érek felébred.

( Eltelt egy óra mire visszamentem. )

-Csak nem felébredt? - mosolyogtam gonoszan.
-Nagyon úgy tűnik. Akkor megkínzol, igaz?
-Azt nem mondtam.
-Mégis mi a terved?
-Még nem tudom.

Leültem tévét nézni. Be nem állt a szája. Folyamatosan beszélt. Csak mondja és mondja... Idegesítő...

-Na jó! - odamentem és megöltem. Ami azt illeti elég finom a vére. Elővettem egy speciális zacskót és szó szerint lecsapoltam. Betettem a vérét a többi közé. A testét pedig elvittem az állatkertbe az oroszlánoknak.

Ezzel készen lennénk. De nem hagy nyugodni az utolsó mondata: ,, A fiam volt az első kísérleti alany. Ha megtalál megfog ölni téged!". Kíváncsi vagyok ki lehet a fia.

Este mikor hazaértem holtan találtam anyát. Egy levél volt a véres padlón.

,, Kár hogy nem voltál itthon! Jól szórakoztam anyukáddal! Legközelebb te jössz!
  Letters Baby!
               X X by: B"