Bevezető

Reggel hét óra van, hétfő. Utálom is, meg nem is. Utálom mert korán kell megint kelni és szeretem, mert újra láthatom Danielt.
Ha belegondolok, hogy kilencedikes létemre máris belestem egy srácba... Elég fura.. Ez nem vall rám. Sőt! Igazából még nem is ismerem. Nevetséges! Mint a filmekben. Tipikus az a sztori, ahol az ártatlan elsős kislány beleesik a végző és menő csapatkapitányba, aki nem viszonozza az érzelmeit és a lány összetörik, viszont azt mondja hogy jól van.
Megint az órára pillantottam. Eltelt 15 perc. Kiugrottam az ágyból és készülődni kezdtem.
Felvettem egy fekete csipkés melltartó egy szintén fekete csipkés bugyival. Nem tudtam eldönteni hogy hosszú vagy rövid nadrágot vegyek fel, így maradtam a fekete, hosszú, szaggatott csőnadrágnál és egy fekete haspólónál, amelyre az van írva hogy ,,I HATE MONDAY!". A hajamat kiengedtem és a mosdóba indultam megmosakodni és fogat mosni. Fogmosás után feltettem egy alap sminket és elindultam a suliba.

-Vegyél fel még valamit, mert fázni fogsz! - mondja anya míg adtam az arcára egy puszit.
-Oké! - a fogasról gyorsan lekaptam a piros - fekete kockás ingem és elindultam a kedvenc piros színű Converse cipőmbe.

Úgy látom este esett az eső. A reggeli elmélkedésem közben hirtelen elment mellettem a sulibusz.

-Várjatok! - szaladni kezdtem a busz után. Hamar feladtam. Inkább hagyom elmenni.

A suli előtti utca járdájának szélén álltam, mikor jött egy kamion és felcsapott. Még az arcom is vizes lett.
Milyen jól kezdődik ez a nap.

-Daniel várj! - Daniel megfordult és megcsókolt.
-Sajnálom! - Daniel egy véres kést tartott a kezében. Oldalra pillantottam és Amy holtan feküdt mellettem. Elmosolyodtam és felnéztem Daniel szemébe.
-Nem kell ezt tenned! - elvettem tőle a kést és magamba szúrtam - Szeretlek! - az utolsó pillanatban Daniel elkapott a karjaiban és a fülembe súgta hogy SZERET.

-Szóljatok a doktornak hogy felébredt! - hallottam egy nő hangját. - Elég érdekes kis álmod volt Kate. - a kezeimre pillantottam amelyek le voltak kötözve.
-Hol vagyok?
-Az nem fontos. - bejött egy idősebb nő a szobába - Azonban elég érdekes dolgok járnak az eszedben. - oldalra néztem és egy monitoron az álmomat láttam megjelenni. Mégis mi a fene folyik itt?
-A kollégáimmal úgy döntöttünk, hogy nem ölünk meg, így kénytelenek leszünk elengedni. Azonban van egy feladatod! Az utóbbi 4 órában beléd fecskendeztünk egy igen ritka vérsejtet. Vagy befogadja a szervezeted vagy nem.
-Mégis mi ez vérsejt izé?
-Igazából ez egy kifejlesztett ,,Vámpír vér". Éveken keresztül dolgoztunk a tökéletes végeredményért. Ezelőtt két éve volt egy kísérletünk, de az nem úgy alakult mint vártuk.
-Akkor vámpír leszek?
-Igen. - elkezdtem nevetni. Olyan jó volt ez a poén, hogy még könnybe lábadt a szemem.
-Ez nem vicc! - hirtelen feszülni kezdett a testem. Most már nem a nevetéstől sírok, hanem a fájdalomtól.

Vagy meghalok, vagy nem. Vajon melyik? Érdemes lennék arra hogy életben maradjak?  Úgysem vennék észre ha meghalnék, akkor nem mindegy?
Vajon milyen lehet a halál? Minden valószínűséggel szép és nyugodt.

Hirtelen kinyílt a szemem. Levegőért kapkodtam.
Választ kaptam. Valóban ez lennék én? Megérdemlem ezt a képességet? Nem tudom, de kiderítem.

Sziasztok!
Nagyon remélem hogy érdekesnek találtátok, ezt a kis ,,Bevezetőt".
Lassan érkezek az első fejezettel is. Addig is további szép estét!!

Good night!!! ( ＾∇＾)